Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, b?séggel
Nyújts feléje véd? kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztend?t
Megb?nh?dte már e nép
A múltat s jövend?t!

?seinket felhozád
Kárpát szent bércére
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád h?s magzatjai
Felvirágozának

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél
Tokaj sz?l?vesszein
Nektárt csepegtettél
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára

Hajh, de b?neink miatt
Gyúlt harag kebledben
S elsújtád villámidat
Dörg? fellegedben
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk
Majd törökt?l rabigát
Vállainkra vettünk

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gy?zedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában
Bércre hág és völgybe száll
Bú s kétség mellette
Vérözön lábainál
S lángtenger fölette

Vár állott, most k?halom
Kedv s öröm röpkedtek
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréb?l
Kínzó rabság könnye hull
Árvák h? szeméb?l!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának
Nyújts feléje véd? kart
Tengerén kínjának
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztend?t
Megb?nh?dte már e nép
A múltat s jövend?t!