Kinyitom, és belenézek
Vajon meddig rejtegeted a könnyeimet
Amit azért ejtek
Hogy minél elõbb véget érjen

Túl késõn jöttél
É s most túl korán mész

Nem tudom, hogy merre tartasz
Csak még egy percet maradj még

Emlékszel: ott a tûznél
Beledobtuk, elégettük a bûnünk
É s akkor azt kívántuk
Hogy legyen ilyen az egész életünk

Azóta állok az esõben
É s nézem az eget: merre mennek a felhõk
Mert bízom abban, hogy eláll egyszer
É s a nap is feljön

Tudod nekem nem az fáj
Hogy megint itt hagytál
Mert ha belehalok
Akkor is továbblépek
De látlak meghalni
Minden nap, minden percben
É s nem hagyod,
Hogy segítsek